Örülök, hogy válaszoltál a kérdésemre.
Igazán azért kérdeztem rá, mert végül is ez lenne a feladatom... hogyis mondjam.
Ha nem bánod elmesélem miről is beszélek.
Tehát a nagynéném mindig az Égiekkel nyaggat, bár én Fentieknek szoktam hívni őket és sokszor mondta, hogy próbáljak kapcsolatba kerülni velük.
Én sokszor úgy gondolom, hogy figyelnek vagy valami, de végülis nem tudok róluk semmit sem hiába keresgélek.
És sokszor rosszúl is esik minden, mármint, hogy higgyek bennük.
Rem. normálisan tudtam ezt megfogalmazni, de csak így tudom elmondani.
Szerencsésnek mondalak, hogy te tudtál velük kapcsolatot létesíteni, persze gondolom, hogy jóval magasabb szinten állsz mint én és neked könnyen ment.
De nagyon úgy tűnik számomra, hogy csak úgy tudok valamire is jutni, ha velük felveszem a kapcsolatot, de azt sem tudom, hogy hol kezdjek hozzá :S

Vivyane: Lehet hogy erre nem én vagyok az aki megfelelő választ tudok adni, de talán ezzel is rávilágítok valamire. Sokáig és sokféleképp kerestem és ezalatt az időalatt is sokféle néven ismertem meg Őket. Idővel felfedték előttem a jellemüket és a képességeiket, megosztottak velem tudásokat és olyan neveken mutatkoztak be, amelyekről csak jóval később derült ki számomra, hogy egyes körök féltve őrzött titoknak tekintik ezeket.
Szóval a személyes tapasztalatom az, hogy keresni kell Őket, kérdezni kell Őket, és meg kell tapasztalni Őket a lehető legtöbbféle módon és síkon. És ami fontos tapasztalatom még: velük szemben nincs értelme elvárásokat támasztani. Bízni, hinni lehet és kell is Bennük, de a mi elvárásaink csak elfedik vagy elhomályosítják az Lelküket és a szándékaikat. Az elvárás nem befogadás, Őket pedig először is be kell fogadni.

Légy Áldott!

Sziasztok! Azt szeretném tőletek megkérdezni, hogy mikor lesz az a wicca-találkozó a Gellérthegyen? Előre is köszönöm: Zenda Setestra

Köszi Követ a jó tanácsodat :) Ezzel is sokat segítettél nekem.
Lenne még egy kérdésem az Égiekkel kapcsolatban.
Nem sokat tudok róluk, ha mondanál pár dolgot avval is segítenél. Vagy akárki más aki ismeri őket. Könyvekből is, bár nem tom, hogy lehet e velük találkozni élőben.
Sajnálom, ha most butaságot mondtam. De számomra minden kis tudás sokat számít, mert csak így tudok előbbre haladni. :)

Még1x köszönöm!

Vivyane: Saját meglátás következik.

A nagynénéd nem a neme miatt nem segíthet neked, hanem azért, mert egyetlen ember nem adhat szélesebb látásmódot mint könyvek, emberek sokasága, illetve maga az élet. Szemléletmód váltásra lehet szükséged a továbblépéshez, amit ő szintén nem tud megadni. Tapasztalásra van szükséged, amit csak Te adhatsz meg magadnak.

Kívánom hogy az élet dzsungelében találd meg azt a szűk, csapott ösvényt amin eljuthatsz önmagadig, és ha néha vagy gyakran meg is szúr a bozót tövise vagy marnak a moszkítók, mindig jusson eszedbe, hogy nincs jó vagy rossz tapasztalat: csak tapasztalás, tanulás, következtetés, cselekvés, ok és okozat van - és persze az Égiek akik ebben a nehéz folyamatban segíthetnek útmutatással az embernek.

Légy Áldott!

Tom552: Valószínűleg pontosan ebből a tudatosan elnyomott bűntudatból építkeznek az említett zavaros álmaid. Ez egyértelmű jelzése szerintem annak, hogy a problémához nem úgy állsz hozzá, ahogyan azt a tudattalanod elvárja tőled. Ha ártottál a családodnak, akkor ennek az ártásnak a hatásai alól nem tudod magadat kivonni, kivéve ha kiegyenlíted a számládat. Erre két működő megoldást ismerek:
1.) A legnagyobb őszintséggel megbeszéled ezt a dolgot a családoddal, és bocsánatot kérsz tőlük ezért - egyesével, mindenkinek a szemébe nézve.
2.) Olyan büntetést kérsz az Istenektől (vagy attól a felsőbb tudattól amiben hiszel), ami _szerintük_ kiegyenlíti ezt a számlát.

Előre szólok: egyik se könnyű, de a második minden látszat ellenére könyörtelenebb lesz, ebben biztos lehetsz.

Ahogyan az elvégzett munkáért fizetség jár, úgy a megcselekedett dolgok után is mindenki megkapja a jussát. Ha ártottál, jobb ha a béredet magad kéred ki, de hidd el: hálával tartozol azért, ha a kérésedre kapod meg!

Szijasztok! Csak elszeretném mondani, hogy én is nagyon sokat foglalkozok a mágiával, de még nem nagyon működött az erőm, ha tudnátok pár tippet adni, hogy lehetne jobban fejleszteni a tárgyak mozgatása képességet, mert nekem eddig csak párszor kilengtek dolgok, de nem nagyon sikerült még. És tudok még alap szinten szugerálni, de az sem megy nagyon pedig már 17 vok és kb 5 éve foglalkozok ezzel és úgy gondolom, eléggé lemaradtam a többi tanonctól, hogy úgy mondjam.
Szeretnék keresni valakit aki segítene nekem, hogy feltornázzam magam, mert a régi "mesterem" a nagynéném nem nagyon akar nekem segíteni, azt állítja, hogy nem segíthet többet nekem. De ha jól értesültem egyes könyvekből akkor azért nem, mert azonos nemű tanító nem segíthet. :S Tehát egy tapasztalt férfit kéne találnom aki tud segíteni valamennyire.

Sokat segítene ha valaki visszaírna valamit!!!

Rem. jól fogalmaztam meg előre is köszi szépen :)

Nekem van egy problémám. Sokáig veszélyt éreztem a családtagjaimmal kapcsolatban. Ez súlyos túlterhetlséghez, és számos energetikai gyakorlathoz vezetett az otthonom védelmében. Néhány napja úgy döntöttem, hogy elfogadom azt a tényt, hogy csak egy bűntudat próbálta bebeszélni magának a történteket (egy éve súlyos problémám volt a sötét oldallal), és gondoltam, hogy a bűntudatból és az elmém fókuszálatlanságából kifolyólag voltak ilyen érzéseim.
Így még jó vége lett volna, de az elmúlt napokban olyan zavaros álmaim voltak, amitől elbizonytalanodtam.
Légyszíves segítsetek!

Szia Anastasya!

Azt hiszem ehhez a párodnak kéne a sarkára állnia és a legközelebbi alkalomnál karakán egyszerűséggel felvilágosítania az édesanyját, hogy nem kíváncsi a véleményére.

Ez szerintem megtenné a hatását - bár anyuka nyilván vérigsértődne.

Ha a párod ezt a helyzetet nem tudta eddig megoldani, akkor lehet érdemes lenne komolyabban elbeszélgetni arról, hogy mi az apai szerepkör, és ki a közelebbi hozzátartozó: a gyermeke és te, vagy az édesanyja. Ha ez tisztázódott rendesen, akkor számba kell venni a lehetőségeit azoknak a megoldásokkal, amikkel a párod édesanyja minél nagyobb teljességgel kizárható a Ti közös életetekből.

Egy baba megjelenésekor az embernek már nem csak egy családja van, már nem csak a szülei családjához tartozik. Ezt képesnek kell lenni felvállalni. Ha anyuka nem tudja elviselni az új családot, akkor sajnos hoppon marad. Az ember a babának (magzatnak) tartozik felelősséggel elsősorban, nem az anyjának. Ezért a család a baba megjelenésekor már nem "anyu és apu", hanem "a párom és a gyermekem".

Megmondom őszintén és kerekperec, ha egy pasi nem képes teljes vállszélességgel kiállni a családjáért, azt nem tudom férfinek tekinteni, maximum pojácának.

Nekünk is voltak gondjaink anyámmal, de valahogy nem tartottam magamat hálátlan féregnek amikor a többeszeri hatástalan jelzés után konkrétan megmondtam neki: vagy elfogadja azt, hogy mi határozzuk meg a babalátogatás idejét, vagy ne jöjjön és akkor máris indulhat haza.
Igaz, azóta csak telefonon hív, azt is ritkán, de nem érdekel. Ő felnőtt ember, a gyerek pedig két hetes embercsemete és NEM cirkuszi látványosság - nyugalomra, etetésre és tisztaságra van szüksége, nem pedig véletlen időközönként bekövetkező számára vadidegen emberek tyütyüjgetésére.

Szóval beszélgessetek és érd el nála hogy álljon a sarkára ahogyan az férfi emberhez méltó.

sziasztok!
épp egy 10percel ezelőtt el akartam kezdeni olyan szinten táncolni, amivel akár eksztázisba is kerülhetnék.meg is volt hozzá a megfelelő zeném és már nagyon vártam az alkalmat, hogy egyedül legyek és kipróbálassam ezt az érzést.a gond csak az h nem éreztem semmit.3perc után azon kaptam magam, hogy az illegetésen és a kezem lóbálásán kívül nem történik semmi.szeretek táncolni és nagyon érdekelne,hogy hogyan lehet másképp előhívni azt a fajta táncból előjövő érzést amiről annyit olvastam.
köszönöm előre is:Syllena Seraf

Sziasztok!

A segítségeteket szeretném kérni, még pedig abban, hogy most kellene élnem életem legszebb időszakát még sem vagyok maradéktalanul boldog. Pedig az lehetnék, van egy szerető párom akivel most várjuk első babánkat aminek nagyon örülünk mindketten.A probléma az hogy van egy akadékoskodó anyósom aki mindenbe beleszól és irányítani akarja az életünket.Olyan szinten, hogy a közös döntéseinket akarja felülbírálni. Már abból is balhé volt, hogy más doktort választottunk mint akit ő javasolt. Úgy érzem folyamatosan beleszól az életünkbe és sorozatos vele a konfliktus nem képes elfogadni engem meg akar változtatni. Azt szeretné ha egy megtört idegroncs lennék és érzem, hogy elakar választani a páromtól. Megátkozott a gyerekkel együtt amikor megtudta hogy babát várunk.Mit javasoltok hogyan kerülhetném el a konfliktust mire figyeljek oda hogyan tudnám jobb irányba terelni a dolgokat. Már elegem van a veszekedésekből a babának sem tesz jót ez az állapot.
Ha tudtok légyszi segítsetek!
Előre is köszönöm !

Sziasztok!

Megkérek szépen mindenkit akinek van ideje rá h segitsen kicsit javitani egy súlyos beteg lány állapotát akinek egyre kevesebb(szinte lassan semmi)esélye van a gyógyulásra,az áldozzon rá fél percet ha tud.
Král Anitának hivják és Tahitótfaluban lakik.
Nagyon köszönöm az ő nevében is!


Egészséget,békességet!

Sziasztok!

Légyszíves segítsen valaki!
Nem tudom, hogy mi hozott ide, milyen megérzés, de úgy érzem itt találom aki segíteni tud.
Két éve meghalt a nagypapám.Életerős, egészséges ember volt. Majd mégis.Két hónap alatt vitte el egy agresszív, gyors lefolyású rákos megbetegedés. Beszéltem vele arról, hogy meg fog halni, el is búcsúztam tőle elméletileg. Mégis... Azóta is rémálmaim vannak. Vele vagyok és ő próbál nyugtatni, hogy ez az élet rendje és mindenki elmegy egyszer. Néha sírva ébredek. Annyira valóságos, hiszen mindez megtörtént... Tudom, hogy el kell őt engednem, de hogyan? Hiába fogom fel ezt ésszel, ha a lelkemben nem hagyja valami...
Légyszíves segítsetek!
Andi

Üdvözlet!
Lenne egy nagy problémám,de hát kinek nincs...
Tanáncstalan vagyok,nem tudom mit kéne tenem,csak azt tudom,h ha hamarosan nem kapok választ lehet már késö lesz...
Szóval a problémám a következö->"bizonytalanság" valamit keresek,de nem tudom mi az,azt érzem biztosan,h a megoldás kapcsolatban van (nem is tudom melyik szo lenne ide a leg jobb) a"mágiával".Valahogy egész kiskoromtól fogva felbukkanik a "mágia" mindig a "mágiánál"jukadok ki,de még sem tudom mit ketresek.
Honnét tudhatnám meg mi az ami tényleg segithet?
Van erre valami modszer a megtapasztaláson kívül?
További kellemes,békés hétvégét kívánok!

Követ: Tényleg egyéntől függ... Úgy érzem, nekem nem megy a két vallás összevegyítése, maradok keresztény.
A Wicca nálam tévedés volt, egyszerűen nem nekem való a vallás - de örülök neki, hogy megismerkedtem vele, hiszen rengeteg nagyon hasznos, és örökérvényű dolgot tanultam meg belőle!

thomass: meg nem lesz elég ha nyitott szemmel bambulod:) érdemes megpróbálni ténylegesen átérezni, hogy te vagy a víz;)

thomass: Hali!

Ha a poharas koncentráció nem megy, akkor próbáld előtte párszor ugyanazt, csak egy kád vízben. Egyszerű: befekszel nyakig a vízbe, becsukod a szemed és átadod magadat a víznek, miközben néha nagyon lassan teszel egy-két apróbb mozdulatot (a víz lassú mozgása könnyíti ezt az átélést). Ha így már megy, és eggyé válás érzeted van, elvileg a poharas feladat is jobban fog menni.

Sziasztok

A tudat átvitelében tud valaki segíteni? Egyik könyv azt írja, hogy nézzek egy pohár vizet míg azt nem érzem, hogy én vagyok a víz... ez nekem nem sikerül, nyitott szemmel bámulom de nem történik semmi. Légyszi valaki segítsen! Köszi

Szilvia: Ezt a kapcsolatot talán az Istenek adták nektek, minden jóságával de minden megpróbáltatásával együtt is - ajándék. Illik megköszönni tehát és illik becsben tartani, megóvni. Véleményem szerint az Isteneknek bőven elegendő, ha emberséggel viszonyulsz a kapcsolathoz és minden éjszaka egy pár füstölőt áldozol nekik köszönetül a szép pillanatokért és a nehéz pillanatokért, mert ezek mind az Ő tanításaik nektek. Hogy miként mutatod be az áldozatodat, az nincs előírva, de iratlan szabály, hogy őszinte hálával és szeretettel tegyen ilyet az ember. A füstölő sem előírás, lehet más is (én például gondolatokat és szeretetet áldozok nekik, mivel számomra ez őszintébb mint 1-2db füstölő).
Ha még nem tetted, ajánlott szentelni egy eldugott sarkot a lakásban, ott felállítani egy oltárt, arra egy füstölőtartót és egy kelyhet, gyertyákat stb. A kijelölt hely, és a szent tárgyak nem lesznek attól szentek, hogy tartasz valamilyen rítust, hanem kizárólag Tőled lesznek szentségesek - attól, ahogyan gondolsz és érzel ezek iránt a tárgyak és a hely iránt. Ezért szerintem "hókusz-pókuszolni" is felesleges, sokkal megfelelőbb a kijelölt helyre és tárgyakra egy szeretettel teli szép pillanatban az Istenek áldását kérni, és utána legalább annyira becsben tartani ezeket, mint az Isteneket.

Tapasztalataim szerint égi Anyánk és Apánk őszinteséget, hűséget, bátorságot és könyörületességet kér tőlünk, és szeretetet, emberséget. Ezért véleményem szerint az ő szemükben egy perc őszinteség vagy szeretet többet jelent, mint egy 1001 napos felszínes rituálé vagy őszintétlen böjt, amikkel csak az egónknak áldozunk, de nem Nekik.

cabir: Az egyházi tagság nem szükséges ahhoz, hogy valaki Wicca legyen, de mutatHAT elhivatottságot, érettséget. Attól, hogy kilépsz a régi egyházadból még nem fog megszűnni benned a hozzá való kötődés, és a templomokból sem leszel szerintem kitiltva. 2-3 éven át kereszténynek vallottam magamat és mivel az ezalatt az időszak alatt tanult vallásos vonzódással vonzódom az Isteni Párhoz is, ezért a kereszténység tisztelete bennem is mélyen megmaradt - még akkor is, mikor kritikus vagyok vele - néha el-el megyek megnézni a szebb templomokat, de volt már példa arra is, hogy beültem egy misére. Mindezek bennem egyáltalán nem kerülnek összeütközésbe azzal, hogy Wicca vagyok és azzal, hogy a KWHE tagja vagyok.

A hit szerintem csak annyira függ össze valamely egyházzal, amennyire az egyén összefüggővé teszi ezt a két dolgot. A mi esetünkben annak, hogy valaki a wicca egyház tagja vagy sem, nincs számottevő jelentősége - én inkább szimbolikus jelentést kapcsolok a tagsághoz - azzal együtt, hogy persze iratlan elvárás az érettebb, megfontoltabb viselkedés, hiszen azzal, hogy valaki egy vallásos közösség tagja, már nem csak magát képviseli a megnyilvánulásaiban. Ezért írtam amit az első mondatban írtam.

Saddie:
Meggondoltam a dolgot. Nem lépek be a KWHE-ba, mert akármennyi fonáksága, tévtanítása van a katolicizmusnak - valahogy nem tudnám elhagyni, és ijesztő számomra, hogy ki kellene lépnem a Katolikus Egyházból.
Fura dolog ez - mert tulajdonképpen nem vagyok bigott keresztény - de nagyon tisztelem Jézust, Máriát, és néha szívesen bemegyek nagy, régi templomokba - nem tudnék véglegesen elszakadni ettől a világtól.:(
Emellett nagyon magamének érzem a Wicca tanítást, főleg a "tégy, amit akarsz, csak ne árts", a természet óvása, az ősi gyógyitások, a fehér mágia tetszik benne.
Hallottam arról is, hogy léteznek "Keresztes-Wiccák" ez egy olyan középút a két világnézet között - hallott róla már valaki? A két vallásnak egyébként - az ellentmondásai mellett - sok közös vonása van (szeretet, ne árts, stb)

A KWHE-nak meg így külsősként is nagyon sok sikert kívánok, és azért remélem, befogadtok, mint "magányos wicca"-t!

Sziasztok!!


Ha tudnátok szánni pár percet az időtökből az én problémámra is, azért nagyon hálás lennék!
A problémám a következő: a szerelmem Törökországban él, én itt. 8 hónapja vagyunk együtt. Találkozót sajnos vízum és anyagi problémák miatt ritkán tudunk összehozni. Ezen felül csodálatos a kapcsolatunk, nagyon szeretem őt és tudom hogy ő is engem. Megpróbáltuk már megoldani, hogy idejöhessen huzamosabb időre, de sajnos három ilyennemű próbálkozásunk fulladt kudarcba, rajtunk kívülálló okok miatt.
Az ő élete most tele van problémával, a családja nagy bajban van, pénze nincs, és ami a legnagyobb baj, februárban kellene megkezdenie 15 hónapos sorkatonai szolgálatát. Ha nem sikerül halasztást kapnia rá, akkor egy, már igen égető határidejű tartozását nem tudja visszafizetni az államnak, sőt most talált egy nagyon jónak ígérkező új munkahelyet, de akkor oda sem veszik fel. A szülei nagyon betegek és most ő az egyedüli támaszuk.
Emiatt nagyon rossz lelkiállapotba került, olyannyira, hogy véget vetett a mi kapcsolatunknak is, azzal az indokkal, hogy úgy érzi nem tud ebből a gödörből kikecmeregni és eljönni sem tud ide, akkor pedig az utolsó csepp bizalmamat is elveszítem majd benne, és ő nem tudná elviselni, hogy hazugnak és gyengének tartsam. Azt mondta hogy mindennél jobban szeret engem, velem képzeli el a jövőjét, de nem okozhat nekem több fájdalmat.Tudja, hogy nagyon bíztam benne, hogy el fog jönni, és azt mondta hogy nem akar több fájdalmat okozni azzal, hogy egyszerűen nem tudja a problémáit megoldani és ezzel csak problémát varr az én nyakamba is. És hogy a katonaság miatt még ritkábban látnánk egymást... én összeomlottam, de engedtem... hisz ha úgy érzi, hogy ez jobb lesz neki, akkor beleegyezem, a legjobbat akarom neki, és ha ez nélkülem lesz, akkor legyen! Bár próbáltam segíteni neki, hogy kibírjuk, megoldjuk, de teljesen kifurdult önmagából.
Nem ecsetelem az utána következő éjszakámat... másnap visszajött... éreztem hogy így lesz, egyszerűen a szívem ezt mondta. Beszélgetni kezdtünk és bevallotta, hogy rettenetesen megbánta a tegnapi döntését, és csak engem akar, de fél, hogy sosem tudom neki megbocsátani hogy elhagyott. Tisztességesen elmondott mindent a gondolatairól és arról, hogy mikor kimondta azt a szót, hogy vége akkor az ő szíve is darabokra tört és már utána rájött, hogy mekkora hiba volt ennyire kétségbeesnie.
Én szívből szeretem őt, vele képzelem el a jövőmet, visszafogadtam, hisz ez az egész csak egy rossz álom volt a szememben, éreztem, hogy ezt nem gondolja komolyan. Nem tudom hogy miért, egyszerűen a szívem azt mondta, hogy :nem, ez most nem igaz, ez nem a vége!
Most itt állunk... kétséges hogy februárban mennie kell-e vagy sem, kétséges az új munkahelye...
Én már belenyugodtam abba, hogy ha katona lesz, akkor 80 napig nem láthatom, csak írhatunk és heti egyszer telefonálhatunk. Utána pedig csak eltávozáskor.Ha ezt kell tennie, én megvárom!
Összegyűjtöttem annyi pénzt, hogy januárban kiutazhassak hozzá, és ennek nagyon örült, láttam a szemében. Ha mennie kell, ez a találkozás erőt ad majd mindkettőnknek.
Hosszú bevezetőm után arról szeretnék érdeklődni hogy-hogy kérhetnék segítséget ahhoz, hogy a szerelmünk kiállja a próbákat, hogy legyen elég erőnk elviselni a ránk váró megpróbáltatásokat és reménykedve tekinteni a jövőbe. NE értsetek félre, nem kötést szeretnék, semmi ehhez hasonlót, csupán annyit, hogy van-e olyan ima, energetikai gyakorlat, szertartás amivel segíthetnék magunknak, a szerelmünknek, hogy megtaláljuk, közösen az utat ebből a nehéz helyzetből. Amivel kérhetem az Istenek segítségét!
Próbáltam utanájárni a dolognak, de általában csak kötésekkel meg "szeress belém halálosan" tipusú varázslatokkal találkoztam.
Elnézést kérek, ha túl hosszúra nyújtottam a hozzászólásomat. Köszönöm előre is ha valaki rám szán egy kicsit az idejéből és tájékoztatni tud arról, hogy mi tehetnék!

Szép napot mindenkinek!

Szilvia

Estelle: Kedves Estelle!

Ha az édesanyád nem akar leszokni az alkoholról nem tudsz mit tenni. Ha viszont akar akkor ha érdekli olyasmi mint az ezotéria vagy a wiccaság akkor az lefoglalhatja és erőt adhat neki. Bár én Reikit alkalmaztam egy kis meditációs gyakorlattal de az egyén "csak" suicid akart lenni. Sok sikert!
"julcsi(kukac)t-email(pont)hu

Saddie: Kedves Saddie! Nagyon szépen köszönöm a választ!
Boldog Yule-t kívánok mindenkinek!

Kedves Cabir,

először is bocsi a lassú válaszért, mindenkinek karácsonyi hajtás van :P

Másodszor is bocsi, talán én vagyok a legkevésbbé alkalmas a válaszra, hiszen nem tartózkodom Magyarországon - de néhány dologgal azért tisztában vagyok.

Először is a KWHE-be való belépéssel automatikusan megszűnik minden más egyházhoz, felekezethez való tartozásod (ahogy a KWHE-hez való tartozásod megszűnik, ha kilépsz, vagy más egyházba belépsz).

Mindenbe, amiről a honlapon tudsz tájékozódni, nyílt dolog - tehát be lehet kapcsolódni.

A KWHE komolyabb covenjei sajnos többségükben valóban beteltek, dolgozunk azon, hogy mégis legyen lehetőség valahogy tanulni. Az egyház publikus covenjeinek listája a Kapcsolat menüpont alatt található.