DéliSzél: Szia! Ha lelkileg ilyen mélyen érintenek a történtek, akkor biztos, hogy része vagy az eseményeknek. Nekem hasonló személyes élményem volt, nem családtagommal, csak egy nagyon-nagyon utált tanárommal, de a kezdeti hitetlenkedés után, miután ráeszméltem, hogy én okozom az egészségének rosszabbodását, még időben sikerült visszafordítani a végkimenetelt. A lelkiismeretem ekkor már nekem is kellően sérült, így az "átkozással" eltelt idő többszörösét költöttem vezeklésre. Erre is igaz lehet a "háromszoros..." törvény kocepciója, vagyis biztos, hogy sokszoros energiabefektetéssel kell kérned a megbocsátását (a szellemétől) és az Isteni bocsánatot is a tettért, amit okoztál. Ez persze csak akkor ér célt, ha a megbánásod őszinte és szívből jön. Ha azt érzed, hogy bűhődsz, akkor már valószínűleg kész vagy rá.
A kifejezetten erre a célra végzett mágikus rituálék biztos, hogy segíthetnek, de ilyen komoly esetben én nem más által, hanem magad által végzett rituálét javasolnél, és nem egy alkalommal végzett, hanem legalább 21 vagy 30 napon át végzett rituálét (vagy ami szerinted elégséges lehet, megdelelő szent számú napon keresztül végezve).
Konkrétumokat pedig egyrészt a Saddie által megnevezettektől, másrészt saját kutatásod, vagy még inkább "bevonzott segítőd" által szerezhetsz. Talán érdemes lenne az égiektől kérned, hogy küldjenek neked olyan szakembert, aki segíthet. Aztán már csak elég nyitvatartanod a szemed, hogy nehogy elkerüld, amikor felbukkan!

DéliSzél: Itt akadnak olyanok, akik nem kóklerek és nagyon értenek a témához. Ilyen pl. Oghus és Caballus, de a kapcsolat menüpont alatt található összes embert jó szívvel tudom ajánlani.

Sok erőt és minden jót neked!
Saddie

Koli: koszonom kedves Koli.

Bar ezt nem ertem, hogy "elarul rolad egy-ket dolgot" - mit ertesz ezalatt?

Sajnos, akkoriban meg eleg gyerekfejjel gondolkodtam, de alig tul a 20-on szerintem vannak ezzel igy paran, ma mar mindenesetre nem tennem azt.

Hol talal manapsag az ember olyan magiaban jartas hozzaertot, aki nem kokler?
Sajnos vagy szerencsere a szenzoraim nagyon durvan jol mukodnek, sok nagynevu "jos" sem tudott meggyozni...de tenylg orulnek ha talalnek valakit.

Nagy udvozlet!
DeliSzel

Drága DéliSzél!


Először is elismerésem ahhoz a lelki erőhöz, ami végül is segített abban, hogy mindezt őszintén leírd. Nem könnyű - főleg nem olyan embereknek, akik ezért ellenségesek lehetnek. Szerencsére jó közösséggel osztottad meg mindezt!
A bizalmad mindenképpen értékelendő és elárul rólad egy-két dolgot.

Személyes véleményem a témában az, hogy alapvetően így megoldani egy problémát, konfliktust : nem lehet. Az élet bármely területéről érhetnek negatív ingerek és bár megértem, hogy hozamos ideig voltál kitéve ennek az egésznek, magad is láthatod mi lett az eredménye a reakciódnak.

Nem mondom, hogy te vagy az oka. Azt sem hogy nem te vagy. Láttam olyan idős bácsit, aki kórházba került és ott egyik alkalommal összeveszett a lányával, aki másnap nem ment be ezért hozzá látogatóba. A bácsi ezen megszomorodott, aznap nem is evett semmit, nem vette be a gyógyszerét sem és harmadnap, mire a lánya megenyhült és bement volna hogy meglátogassa, már nem volt kihez bemennie. - Ezzel arra szeretnék rávilágítani, hogy lehet hogy te voltál neki az a pont az életében ami úgy pofon vágta érzelmileg, hogy egyszerűen tudat alatt feladta. Megbetegedett és meghalt.

Persze, lehet az is, hogy az a sok feszültség, harag és fájdalom egyszerre kijött belőled, és a legkegyetlenebb mögöttes kívánsággal amit csak kaphatott megkapta. Én ennek a kérdésnek a boncolgatását szakemberre bíznám, ezen az oldalon is találsz jó párat :)

Az életben nehéz megbocsátani egy ellenségnek, ez tény. De hidd el nekem, hogy sokkal nehezebb megbocsátani önmagunknak. Neked sem megy, ahogy a szavaidból kiveszem. Abból, amit leírsz - "elromlott" az életed - azt veszem ki, hogy bünteted magad, hogy megváltást vársz, vagy valamiféle csodát és a sorozatos balszerencsékre egyfajta magyarázatot.

Ha sötét lyukba keveredtél, amiben tapogatóznod kell, mert nincs fény, és úgy érzed már száz évek teltek el amióta ott vagy - akkor mindenképpen azt tanácsolom neked, amit ilyen helyzetben mindenkinek szoktam: Nézz szembe önmagaddal. Gondolj bele, három év telt el. Egyik napról a másikra élsz. Célok, tervek, kapcsolatok nélkül élsz - még ha mágikus eredetű problémáról is van szó, sajnos attól mert valakiről levesznek egy átkot, vagy rontást, vagy segítenek neki egy visszacsatolás megoldásában - az nem azt jelenti hogy az élete pikk-pakk csodálatos fordulatot vesz magától. Neked is tenned kell azért a jobb, szebb, harmonikusabb életért.

Nyisd ki a szobád ablakát. Vegyél virágos növényeket, vagy kisebb háziállatot. Járj emberek közé. Beszélgess. Keresd fel a régi barátaid, ismerkedj újakkal.Ne félj az új dolgoktól. Vegyél egy nagy levegőt, gyújts egy gyertyát és kérj bocsánatot a nagyapádtól, de csak ha valóban és szívből úgy érzed.

Egy szerencsesütiben egyszer azt olvastam, hogy minden hosszú út egy apró lépéssel kezdődik - közhely, de tudod: nagyon igaz.

Oh, és annyi, hogy nézesd meg a mágikus részét szakemberrel. Ne kóklerrel - szakemberrel.

Kívánom, hogy jöjjön rendbe az életed!

Ölellek


KOLI

DéliSzél:

Csatlakozni tudok Hajnalfényhez, ez eléggé komoly dolognak tűnik, hogy így látatlanban ne tudjak konkrét megoldási javaslatot adni.

Én amondó volnék, hogy akár te okoztad nagypapád halálát, akár nem, a bűntudatod mindenképpen megvan, és az őszintén szólva mágikusan nézve sokkal keményebb önsorsrontó eszköz, mint akármilyen átoknak a visszacsapása. Így elsősorban szerintem ezzel a bűntudattal kellene szembenézned, feldolgozni azt és tudatosítani a szükséges tanulságokat (amik nem feltétlenül azok, amikre elsőre gondolna az ember).

Az alapján, amit írsz, én úgy érzem, hogy az egész életedet áthatja az akkori feldolgozatlan élmény, így esetleg még azt tudnám javasolni, hogy próbáld meghatározott keretek közé szorítani azt az időt, amit a probléma megoldására szánsz. Hogy ez pontosan mennyi idő (heti egy este, napi fél óra, akármennyi), azt te érzed majd, tudni fogod idővel, hogy mennyire van szükséged. Ezt az időt mindenképpen szánd rá arra, hogy a problémával dolgozol (akár pszichológus segítségével, akár a már említett energetikai technikákkal, akár egyszerű beszélgetéssel vagy töprengéssel). Viszont az életed többi részében próbáld elérni azt, hogy a döntéseidet nem az elmúlt események árnyai, hanem az aktuális helyzet és körülmények alapján hozod meg felelősségteljesen.

Minden jót!
Oghus

Kedves DéliSzél!

A témád elég súlyos ahhoz, hogy interneten keresztül valaki is mélyebben tudna segíteni. Iránymutatónak, ami nekem eszembe jutott:

- energetikai tisztítás. Sok a segítő, illetve több energetikai rendszert is lehet tanulni - reiki, kohari, prána nadi.
- van egy módszer, ami kifejezetten családi "bűnökkel", titkokkal foglalkozik, s ezek feloldásával. Úgy hívják, hogy Hellinger családállítás. Mágikus alapokon működik, a családi tudattalanba nyersz általa betekintést. Részemről ismerek egy pszichológus hölgyet, aki erre specializálódott. Ha kéred, levélben megadom az elérhetőségét.

Elnezest kerek hogy ilyen hosszu lett.

Talan valaki azert hozza tud szolni.
Koszonom.

Kedves Olvasok!

Ugy erzem nagy baj van, a segitsegeteket kerem tisztelettel.
Okulasul - remelem mas tanul belole - leirom itt es most a problemat, mert mar nem tudom mit tehetnek ellene. Kerettortenettel irom, mert ugy erthetobb.

2007ben meghalt a nagyapank. A csaladunknak rossz viszonya volt vele. A nagyanyankat rendszeresen verte, megeroszakolta, mindezt edesanyank szeme lattara, aki meg kisgyerek volt ekkor. O sem heverte ezt ki a mai napig, neha emlegeti, amikor a konyhakovon latta a nagyanyankat veresen fekudni, mert eppen megverte a nagyapank. Szegeny, meg az otvenet sem toltotte be, amikor tobbszori ongyilkossagi kiserlet utan meghalt, begyogyszerezett. Most nem ternek ki ennek az egyeb hatasaira, a lenyeg hogy edesanyam ekkor koraifju koraban magaramaradt, apjarol, fiatalabb testvererol gondoskodott, emellett meg ereje volt egy egyetemet is elvegezni.
Aztan ferjhezment, megszulettunk mi, es a kapcsolat a nagyapammal redukalodott evi maximum egy talalkozasra, ezek nagyon feszultseggel terhesek voltak, gyerekkent mindig ereztuk, nem szeret minket, nem erdekli kik vagyunk. Sokat veszekedtek, ehhez hozzajarult edesanyank testvere is, aki hirtelen meggazdagodott, edesanyank tamogatta ot, vissza ezt nem kapta, de ebbe nem szeretnek most belemenni.
A lenyeg, hogy felnoven a viszony a nagyapankkal nem rendezodott, egyre jobban mergesedett. Csaladunkban kulonfele egeszsegugyi es anyagi nehezsegek voltak, ok nem alltak edesanyank, csaladunk melle, gunyoltak minket, es kifejezesre juttattak, hogy mivel minket luzernek tartanak, nem erdemeljuk meg hogy segitsegenek, kulonben is, mi csak lanyok vagyunk, ugyan minek segitenenek rajtunk testveremmel.
Edesanyam sokat sirt, hianyzott neki az apja, mindezek ellenere, a testvere, aki nem segitette legalabb azzal, hogy lelkileg tamogatja a nehez helyzetben (anyagiakrol nem is beszelve, hiszen akinek uszomedences haza es spanyol villaja van, a garazsban tobb auto, terepjaro all, valamit lazan juttathatott volna a munkanelkuli testverenek) - sem munkaszerzesben, semmiben nem segitettek nekunk.

Ahogy nottunk, testveremmel egyre erosodott bennunk a gyulolet irantuk, foleg az irant a szemely irant, aki miatt edesanyank anyja eldobta az eletet, aki tonkretett ennyi eletet.

Egy utolso bekulesi kiserlet utan edesanyank nem probalkozott tovabb veluk.
En viszont, egy forrofeju dontesnek koszonhetoen ugy dontottem, megnezem magamnak ezt az embert, akit akkor mar vagy 6-7 eve nem lattam.
Mikor el akartam menni hozza, mindig azt a valaszt kaptam, ne menj, mert lehet hogy a vasvillat fogja beledszurni, ne menj a kozelebe.

Siman kineztem belole - ezzel egyutt erosodott bennem az elhatarozas, ennek ahz embernek meg kell kapnia a bunteteset.

Igy hat egy nap elmentem hozza.
Tudatosan keszultem erre, hogy rosszat fogok neki kivanni.

Es ott, amikor szembe kerultem vele, TELJES EROBOL, minden erobol, ami van bennem, erosen osszpontositva, egyfajta atokszoras-forman kivantam, hogy KAPJA MEG A BUNTETESET mindazert amit ellenunk elkovetett!!!

A talalkozo nem tartott sokaig. Sirt kicsit, hogy eljottem hozza, edesanyankat kerdezte eloszor, vegulis kellemesen valtunk el.
Ekkor lattam ot elve utoljara.
Ugyanis erre a talalkozora ra par honapra halalos beteg lett, a kovetkezo evben pedig belehalt a betegsegbe.

Azota pedig nem talalom a helyem. Lehetseges volna, hogy en tettem???
Hogy ezert halt meg? Hogy halalra atkoztam? Letezhet ilyen?
Nagy volt bennem a duh, a harag, a gyulolet, tudom hogy az ilyen kioldhat bizonyos energiakat, de ... nem akartam hogy meghaljon.

Ennek tobb mint harom eve. Azota az eletem elromlott. Volt egy idegkimerultsegem, allandoan sirtam, nem talaltam a helyem, meghiztam, 20 kilot szedtem fel, egyik naprol a masikra elek mert semmibe nem merek belevagni, a parkapcsolataim csodbemennek minduntalan, mintha atok ulne rajtam, a csaladunkban egyik rossz a masikat koveti, az orokseget nagyon nehezen kaptuk meg, es ismet olyan dolog tortent hogy az orokseg nagy resze, mintha csak atkozott penz lenne, elment, eluszott.

A helyzetet sulyosbitja, hogy kozben edesanyam testvererol kiderult, hogy a nagyapanknak evekig suttogta a fulebe, hogy edesanyank gyuloli ot, noha o a testver mindent megprobalt - edesanyamnak a testver masreszrol azt suttogta a fulebe, hogy az edesapjuk gyuloli ot, es hajthatatlan...a nagyapank betegseget (kulonbozo megyekben elunk) eltitkolta elolunk, semmit nem tudtunk arrol, hogy beteg, meg tudta tenni, hogy anyagiak miatt, hogy a helybeni vagyonbol o reszesedjen, elszigetelte egymastol oket, a bekules, a bucsu lehetoseget is kizarva.

Edesanyank egyszer, nem sokkal a halala elott elment hozza, nem ertette, miert kiabalja neki hogy "most kell idejonnod" - de nem volt hajlando magyarazatot adni, es be sem engedte. Kepzelhetitek milyen trauma volt, amikor a nagyapanknak a halalhirerol ertesultunk.

Fel evig az egesz csalad szedelgett. En duplan, mert ugy erzem, a rossz kivanasommal en vagyok a felelos ezert. Talan, ha pszichologiai szempontokat nezunk, meglatott, megbanta amiket tett, belebetegedett, hogy a viszonyt nem tudja helyreallitani, es a masik gyermeke folyton a fulebe sugdosott a mi csaladunkrol, hogy mi igenis gyuloljuk ot.

Ma mar maskepp latom, ezt a felemenoimnek kellett volna meg idoben, higgadtan, jozan fejjel lerendezni.

Es hogy mi a konkret baj, azontul, hogy a lelkiismeretfurdalastol nem tudok azota sem szabadulni?
Az eletemben semmi nem sikerul. Azota. Napra pontosan tudom, hogy akkor romlottak el a dolgok, kovethetoen. Azutan egy evre olyan apatiaba estem, hogy egy evig semmit sem tudtam csinalni, az egyetemen evet kellett halasztanom.
Barmilyen munkat kapok, aminek mas nagyon orulne, nem tudom erovel, lelkesedessel tenni. A csaladom szinten szenved, ok sincsenek tul ezen az egeszen, hogy nem tudtunk tole elkoszonni, en kulon a lelkiismeretfurdalastol.

Nem szeretnem, ha meg mas kovetkezmenyei is lennenek ennek, mar ha en okoztam.

Kerlek, ne nevessetek ki, ne kezeljetek ironiaval ezt a helyzetet, mert faj.

Nagyon szeretnem a segitsegeteket kerni, mi a teendo ilyen esetben?

Koszonettel
DeliSzel

n91:
Szia!
Első olvasásra egy-két dolog szemet szúrt a leveledben.
Például az, hogy írod, a szüleiddel alszol. Ott nem jelentkezik a 'jelenség'?
Csak, ha egyedül vagy?
Aztán meg írod, hogy akkor szűnt meg az árnyék, amikor elköltöztél anyukád mellől.
Kicsit... kusza - legalábbis nekem.
Aztán az antidepresszánsok: hatásukra elmúlt ez a 'valami', vagy csak nem foglalkoztál vele?
Ez egy fontos kérdés - megintcsak szerintem - hiszen ha elmúlt, akkor lehet pszichés eredetű az egész, ha viszont csak nem törődtél vele, akkor a probléma még fenn áll.
Látom, ez az egész félelemmel tölt el. Ez valószínűleg abból adódhat, hogy kis korod óta észleled ezt a 'valamit', és akkor még nem nagyon voltál képben ezzel.
Szerintem azért azt is vedd számításba, hogy jó indulatú is lehet. Támadásokról, ártó dolgokról nem írsz.
Szívesen segítek, ha tudsz több információt is közölni. Akár privátban is.
Fel a fejjel. :)
Üdv.

Sziasztok!

Egy olyan problémám van, hogy estefele mindig érzek valamiféle szellemet vagy nem tudom mi az. De ennek az egésznek háttere van:
2-3 éves koromba külön ágyban aludtam, néztem ki a fejemből éjszaka és egyszer azt vettem észre, hogy valami visz előre, előre és előre. Nagyon megijedtem akkor és anyuék közé beférkőztem. Úgy 12 éves koromig édesanyám mellett aludtam, mert egyszerűen féltem a sötétben, mert érzek valamit. Most 19 éves vagyok és abba a szobában alszom ahol szüleim vannak. Próbáltam másik szobába átköltözni de egyszerűen nem tudok elaludni mert érzek valamit magam körül. 12 éves koromba elkezdtem a Silva féle agykontrollt, rá 5-6 napra elkezdtem a falon látni egy árnyékot este ami mozgott, senki se látta csak én. Amikor elköltöztem anyu mellől akkor szűnt meg az az árnyék. (Hozzá teszem, amikor elkezdtem ezt a valamit látni, akkor abbahagytam az agykontrollt.) Betöltöttem a 18-at elmentem pszichiáterhez, felírt nyugtatót + antidepresszánst rá 1-2 hónapra már nem éreztem ezeket a dolgokat, de abbahagytam mert teljesen meghülyültem a szerektől (nem érdekelt semmi, nem tanultam, majdnem megbuktam 2 tárgyból). De ahogyan abbahagytam ezeket a szereket (kb. 1 éve), 2009 nyár óta megint érzem. Amikor fürdök sokszor azt érzem, mintha a hátam mögött valami elmenne, meg este amikor számítógépezem, érzem hogy a mögöttem lévő szobába mintha valamilyen szellem lenne, ekkor gyorsan kikapcsolom a számítógépet, bemegyek az alvós szobába és alszom.

Szerintetek mi lehet ez?

Várom a válaszotokat.

Tom552: Felmerül a kérdés, hogy egy ismeretlen személy miért akarna ártani neked...

Ilyen esetben, amikor nem lehet biztosra tudni a dolgot, én szoktam csinálni egy tisztítást (zsálya, dragon's blood, szantálfa füstöléssel, plusz egy fehér vagy napsárga gyertyával, aminek a meggyújtásakor arra koncentrálsz, hogy megtisztítja az adott területet és téged), meg egy általános védelmet és energetizálást a napszak nagyobb részében levő élettérnél (hálószoba, dolgozószoba, stb). Ahol nem lehet ezt megcsinálni, ott vagy kidumálom magam (pl nekem tudják a vallásom munkahelyemen, de amikor azt mondtam, hogy a két köteg levendulát az illata miatt akasztottam ki az asztalom mellé, semmit nem kérdeztek, pedig más célom is volt vele, nem csak az, hogy szeretem ^^), vagy asztrális kivetítéssel megcsinálom nem-fizikailag (pl iskolában általában csak erre van lehetőség).
Plusz egy általános tisztítás reggel-este, meg egy egyszerűbb energiagömbös védelem (aminél érdemes figyelni, hogy csak a negatívumokat tartsa távol :)) magára a személyre.

Ha ténylegesen van is támadás (tudatos vagy nem tudatos), akkor ez, plusz némi magunkra odafigyelés az esetek 99%-ban bőségesen elég szokott lenni.
Ha pedig nincs támadás, akkor sem árt a napi fürdést-mosakodást átvinni energetikai-szellemi síkra is :)

BB!
Oghus

Osara: A Tarot- kártyám elvárzásolódott. Az is tünet, hogy minden elvész, nem tudok értelemesen végiggondolni bizonyos dolgokat. Folyton agreszív vagyok, és amikor kitombolom magam, csak még rosszabb lesz. Áltlában tárgyak esnek a földre.

Mint ha valami szórakozna velem. Ma reggel is még látom az energiát, mert tiszta volt a fejem ahhoz, hogy működjön a tisztánkátásom. Felveszem a törökülést, elkezdek kutatkodni utána, hogy honnan jühet, és az aerős megérzésem támadt, hogy menjek ki az utcára. Mivel amúgyis mennem kellett, ezért el is indultam. Senkit enm láttam, így elindultam a másik irányba (ahová aúgyis mennem kellett. És ott láttam azt az illetőt, akit gyanúsítok. Teljesen ismeretlen személy, aki amikor elmegy mellettem, a képembe vihog.) És azelőtt ott volt az a meggyőződésem, hogy menjek ki.

Tom552: Neztel mar ra Tarot-t?

Mostanában nagyon sok különös és bosszantó eset történik velem. Már évek óta nem hiszek abban, hogy átkozott vagyok, meg stb. De ma reggel (is) nagyon sok rohadt dolog történt. Mivel kora reggel még nekem is van tisztánlátásom, így ki tudtam bogozni valamit ahhoz, hogy tudjam energiahatás ért engem. Láttam! Valamennyire elcsendítettem magamban az ilyenkor szokásos zajt, és egy megérzés azt mondta, hogy a probléma kint van a ház közelében. Mikor elmentem volan, épp az ellekező irányból jött egy olyan személy, akiből kinézem, hogy neki köszönhettem a reggeli kellemetlenségeket.


Tudom-tudom! Gagyi vagyok, mert mindenki megvan szállva, mindenkit átok ver stb. (Én is szereteném hinni, hogy csak bal lábbal keltem fel. Már csak azrt is, mert az ágyam elhelyezkedése miatt technikailag is "bal" lábbal kelek fel.)

Hol és kinél tudom magam megnézetni? Már ha egyáltalán van rá mód, hogy az ilyet ki lehessen nyomozni az energetikai rendszerben.

Müller Péter téma áttéve az Irodalom/Filmek/Zene témakörbe. Nyugodtan lehet szólni, ha olyasmit akartok felvetni, amire nincs megfelelő topic :)

Nem olvastam meg semmit tole,de hallottam sok jot is,rosszat is.Egy tv-adasban lattam egyszer,szimpatikus,karizmatikus ember :) Bar az egyik joslasi modszere nemregiben megbukott a paromnal :D

Nem tudtam hova kell írni, ezért itt teszem fel a kérdést: mi a véleményetek Müller Péterről?
Nekem túl rózsaszín az ő világképe. De másoknak bejön. Én nem értem őket, mert én a magam részéről kissé kislányosnak tartom stílusát.
De ez csak az én véleményem.

Sajna minden abszolút pozitív, optimista beállítottságom ellenére, valahogy az utóbb kb. 1 évben az életem minden területén, úgy tűnik, mintha el lennék átkozva. Bevallom őszintén, hogy nem igazán hittem eddig az átokban. Az gondoltam, hogy magunk alakítjuk a sorsunkat és a pozitív gondolkodással, szeretettel és sok sok energiával bármit el tudunk érni. Hát nem. 1 éve mindent, de mindent 100X annyi munkával és energiaráfordítással tudok elvinni a "küszöbig" és ott aztán minden, de még a teljesen biztos dolog is kimegy a kezemből. NEM ÉRTEM, MIÉRT. Már a barátaim is azt mondják, hogy fenemód el vagyok átkozva. Tud nekem valaki segíteni, tanácsot adni?, vagy bármit, de legyen vége.

Köszönettel

foltmacska:
Ezt éppen viccnek szántam.:D

Tom552:

"Amennyiben az alvás annak számít... :-)"

Olyan sokat alszol?

- Az általad tapasztaltak ébredés után 60-120 percen belül zajlódnak le?
- Ébredés után tisztán látsz a szemeiddel, vagy netán homályosan?
- Le vagy lassulva egy jó darabig?
- A vérnyomásodat mérted már ilyenkor?

Dunkelheit:
Amennyiben az alvás annak számít... :-)

Kisebb problémák, amelyek mindig felhúznak.
pl: Nyúlok egy tárgyért az leesik. A mosógép beragad. Megnyitom a csapot (mindig telejsen kiengedem még akkor is, ha vizet töltök), de az lassabb mint általában stb.

Ez normális esetben bármikor megtörténhet - mindenkire rájöhet az öt perc pechsorozat - de halmozottan egymás után, ráadásul több egymást követő napon már gyanús.
Én inkább valamiféle tündérre (egyszer valaki emlitette, hogy csinálnak ilyesmit, mert vicesnek hiszik magukat) vagy egyéb - nem tudatosan - bevonzott energiára gondolok.

Tom552: Konkretan milyen dolgok tortennek veled,amiket a lenynek tulajdonitasz?
En azt kizartnak tartanam,hogy azert csinalja,mert olyan jo buli.Karos szenvedelyeid vannak?

Tom552:

"Hát ameddig tisztelettel bánnak velem...
Csakhogy most nem ez történt."

Pardon, ebben az esetben akkor ne fenékbe rúgjad, hanem seggbe.

rambo: Nem foglalkozom szellemidézéssel. Tehát az tapadt rám, és nem fordítva.
Gondolom azért csinálja, hogy idegesítsen, mert olyan jó buli...

Köszönöm a tanácsaidat, és a segítségedet. :-)

Tom552: "Hát ameddig tisztelettel bánnak velem..." Lehet hogy az az entitás is ezt gondolja rólad ;)
Az Árnyak újságban vannak védelmi technikák leírva(1 évfolyam).
Szvsz érdekes lehet annak a kiderítése, hogy miért csapódott hozzád. Érdemes lenne rákérdezni ;)