,,Mert ő hitte, hogy a természetben minden szent. Szent a nap, az eső és a szél; a föld, mindannyiunk anyja, akitől a világ összes teremtménye származik. Szentnek tartotta mindazt, ami növekszik; minden lényt, amelyik jár, mászik, repül vagy úszik; a földön, az égen, a folyóban, a tóban és a tengerben élő valamennyi élőlényt. Minden este és reggel imát mondott a tiszteletükre."

Aki lop, annak haszna van. Aki káromkodik, annak öröme. Aki irigykedik, annak egyik sem, úgyhogy teljesen felesleges:-)

GIZELLA:
Nézz énrám Láthatatlan
nézz énrám Istenem
Légy hozzám irgalommal
légy úrrá szívemen
Töltsd el lelkemet
gyarló testemet
hűséggel, jósággal
szeretettel

ISTVÁN:
Szólj Istenem
nyilvánulj meg nekem
Hatalmad végtelen
mutasd meg életem értelmét
Szólj Istenem
adj most jelt énnekem
Adj erőt küzdenem
hadd legyen életem
tehozzád méltó
szép és jó
Add meg hát
hogy szándékod szerint
itt országod legyen
S én rád bízom az életem

EGYÜTT:

ISTVÁN:
Nézz énrám Láthatatlan
nézz énrám Istenem
Légy hozzám irgalommal
légy úrrá szívemen 2x

GIZELLA:
Nézz most le rám engem nézz Istenem, adj erőt szeretnem.
Hadd legyen ő az Úr szívemben.
Nézz most le rám engem nézz Istenem, adj erőt szeretnem.
Hadd legyen ő az Úr. A testem-lelkem téged vár.

(Szörényi Levente - Bródy János: István a király)

Nem kell olyan isten, aki mindent megbocsát
Nem kell olyan isten, aki megöli egy fiát
Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul
Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr

Nem kell olyan isten, kinek bűnös aki él
Nem kell olyan isten, ki csak szenvedést ígér
Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul
Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr!

Nem kell, nem kell!
Nem kell, nem kell!
Nem kell, nem kell!
Nem kell, nem kell!

+TÖMEG:
Nem kell, nem kell!
Nem kell, nem kell!
Nem kell, nem kell!
Nem kell, nem kell! "

(Bródy : "István a király" )

Mi, nők, amikor az életünk értelmét vagy a megismerés útját keressük, mindig a négy klasszikus archetípus valamelyikével azonosulunk.
A Szűz (és itt most nem a szexualitásról beszélek) az a típus, aki a teljes függetlenségen keresztül keresi az utat, és mindent, amit tanul, annak köszönhet, hogy képes egyedül szembenézni a kihívásokkal. A Mártír a fájdalomban, az odaadásban és a szenvedésben találja meg az önmegismerés módját. A Szent a határtalan szeretetben találja meg élete értelmét, és abban a képességben, hogy úgy adjon, hogy nem kér cserébe semmit. A Boszorkány pedig a teljes és határtalan gyönyört keresi, hogy ezzel adjon értelmet létének.

Paulo Coelho

"A kedvesség, a mosoly ingyen van, és ha belülről fakad, csodákra képes!"

Ismeretlen

Ha van elég pénzed és nem vagy hullarészeg, ez az ajtó mindig nyitva áll üdvözöl a pokolbár.

Lukács Lacika:Tankcsapda.

Nálunk a Fácánkakas vendéglő a pokolbár.

Egyetértek, Thor.

ZUZZUNK!!!

"OPTIMUS PRIME".

"Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
– Te hiszel a születés utáni életben?
– Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
– Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
– Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
– Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
– De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
– De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
– Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
– A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
– Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
– Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
– No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!"

Egyesek arra születtek, hogy végigdolgozzák az életet - kezdte. -
Mások pedig arra, hogy éljék és élvezzék.

R A Salvatore-Crown Epire1

...és még néhány gondolatkelőt

"Mindannyian maszkokat hordunk, és eljön az idő, amikor már nem tudjuk levenni őket anélkül, hogy levennénk a saját bőrünket is." (Andre Berthiaume)


"Ha csalódsz azon emberekben, Kik legszentebb érzéseidet bírják, ne ítéld el őket, mert nem ők a hibásak, Hanem Te, mert rosszul választottál."

,,Van aki könnyen kapja meg azt akit szeret, van aki sír és szenved. Van aki könnyek nélkül tud feledni, és van aki meghal, mert igazán tud szeretni!"

"Néha valaki nem azért emel falat maga köré, hogy távol tartsa a többieket, hanem azért, hogy megbizonyosodjon arról, ki az aki törődik vele annyira, hogy ezeket a falakat áttörje.":)

"Jó néha sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni, jó néha fázni, semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, jó néha magamat csak úgy elnevetni... Sírni ha fáj, remegni ha félek, olyan jó néha érezni hogy élek!"

"A legnagyobb ajándék,amit embertársadnak adhatsz,az,hogy őszinte szívvel figyelsz rá."

"Álmok: mindenkinek vannak, néha jók, néha rosszak..néha azt kívánod, hogy elfelejtsd őket..néha ráébredsz, hogy túlszárnyaltad őket..néha úgy érzed, végre valóra válnak..és néhányunknak csak rémálmok jutnak. De nem számít miről álmodsz, mikor eljő a reggel a valóság beférkőzik és az álmok eltűnnek."

válogatás Kyrara beírt idézeteiből metin2mesteren

És egy -két komolyabb ismeretlen helyekről..

"Mert ahogy Én, Te is képtelen vagy elmondani ki vagy... Te is inkább elmeséled az életed egész történetét ahelyett, hogy kibukna belőled az a néhány véresen igaz szó,ami ott lakik lelked mélyén - mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív - és megmutatnád végre, hogy valóban ki vagy, mi fáj neked, és hol tartasz a sorsoddal..."


' . . Sokáig álltam az eső áztatta utcát bámulva. Újra 12 éves kamasz voltam, aki órákig nézte az esőt. Ha az ember elég sokáig bámulja, kiürül a feje, nem gondol semmire, és a teste fokozatosan ellazul, megszabadul a világ valóságától. Az esőnek hipnotizáló ereje van . . '


"Kívántad valaha, hogy angyal lehess? Könnyen azzá válhatsz. Segíts valakin szükségében, és ne áruld el senkinek, hogy te voltál."

Ha már nyakig szeahrban vagy, adj hálát Istennek:

"Köszönöm, Uram, hogy legalább nem hullámzik!"

robinersek:
Az "idézetet" átvitt értelemben kell érteni. Könyvek`emberek. Ha akarod úgy is értheted, hogy egyszerre csak egy emberbe lehetsz igazán szerelmes.
Ja és most veszem észre hogy volt egy hibám * erőszakkal.

Rosalie: Én úgy tudom a személyiségtől függ, hogy valakinek milyen az olvasási stílusa. Én pl. mindig egyszerre több könyvet olvasok (ha nem is nyitva hagyom őket, de be vannak könyvjelzőzve). Más egyszerre csak egyet, de erre én képtelen lennék - mindig van egy újabb, amibe belekezdek.

Valaki egyszer azt mondta nekem, nem nyithatunk ki úgy új könyvet, hogy az előzőt nem csuktuk be. És egy könyv sem porosodhat nyitva a polcodon, mert nem lesz következő. De mi van akkor, ha én megszegem a szabályt, kinyitok egy könyvet és a másik ezáltal bezárul? Csak egy idő után veszem észre, hogy a könyv, amit erős...zakkal zártam be, akaratlanul is leesett a polcról, és kinyílt.

Saddie:

Köszönöm. Sajnos már fáradt voltam, amikor megfogalmaztam. Utólag figyelmesebben át kellett volna olvasnom.

Bár, ha már "(/nyelvtanácculás)", akkor az író kéz két szó lenne.

foltmacska:
Írókéz (kéz, ami ír) ≠ Irokéz (Iroquois)

(/nyelvtannáculás)

Oghus:

Szép költemény. Azonban valamit hozzátennék a kanadai őslakosokkal kapcsolatosan.

Még 2002-ben leveleztem a Peacetree Centre társtulajdonosával az Írókéz Nemzeti Szövetség, és a 6 nemzet (Mohawk, Onondaga, Oneida, Seneca, Cayuga, Tuscarora) kapcsán, és a következőket írta:

"Ma az Egyesült Államok Kormánya bátorítja az Őslakosok nemzeti személyesség megtartását. A kanadai kormány, habár nem ismeri be, mindent megpróbál megtenni, hogy a nemzeti személyességüktől az Őslakosokat megfosszák. A Kanadaiakkal kapcsolatban csak annyit: "Nem minden arany ami fénylik"."

"...don't let your luggage define your travels..."

Shane Koyczan - We are more

(A teljes vers, ami Kanadáról szól, megtekinthető itt. Azt hiszem volna mit tanulnunk még abból, hogy mit jelent a jó értelemben vett hazafiasság :))

Szabó Lőrincz: Tao Te King
...

Pusztul, ami csak egy; vak, aki egynek
lát valamit;
védelem kell védtelen életednek,
s védekezik.

Gyöngeséged páncélt izzad magára,
mint a csiga;
száz karddal jár benned elõre-hátra
minden vita.

Utak sara, vágyol a messzeségbe,
s bár itt maradsz,
felkapaszkodol a tipró kerékre
s vele szaladsz.

Olyan szennyes vagy, hogy neked a legszebb
a tisztaság,
s aki nem olyan, mint te, az se vethet
követ reád.

Minden erényed bûnben született és
bûn lesz megint,
de az akkordba a sokféle zengés
viszi a színt.

Kiépited magadból, mint a számok,
a végtelent,
és mert csupa rendetlenség vagy, álmod
s urad a rend.

Nevetve cáfolsz, hogy cáfolva hidd el,
amin nevetsz;
igaz egész csak ellentéteiddel
együtt lehetsz.

Egész életed leplez és leleplez,
de odajut,
odafut mégis lassan, így, szivedhez
az Igaz Ut.

Fuego
La salamandra no se quema. Lleva sobre sí la humedad profunda de la tierra y sobrevive a la combustión de la luz entre las cenizas. El fuego purifica hasta donde alcanza, hasta el mismo borde del agua.

Tűz
A szalamander nem éghet el. Magán hordozza a föld mély nedvességét és túléli a fény halálát a hamuban. A tűz addig tisztít, míg terjedhet, egészen a víz határáig.

/R.F.E./

Inara:

OFF
Nemrégiben éppen Szabó Lőrinc költeményének alakjára utalva címeztem meg egy állatvédelmi jellegű írást (ami ezen a fórumon nem jelenhetett meg) "Dsuang Dszi élve nyúzza a lepkét" címen, amely egy kínai állatfarm borzasztóan embertelen tevékenységével foglalkozott (és még hány ilyen lehet, sőt van is szerte a világon).
OFF Out

Dsuang Dszi álma
...

Kétezer évvel ezelõtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

- Lepke - mesélte, - igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy õ Dsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom - folytatta eltünõdve -,
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Õ mosolygott: - Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -

Õ mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke õt és mindhármunkat én.